„Megtanultam, hogy ha arra fordítok időt, még ha egy percet is, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy miért érzem, magam rosszul akkor elvesztegetem az életem!”

A pánikbetegség félelmetes, alattomos betegség.

DE leküzdhető egyszer és mindenkorra! Ha valóban akarod, és van merszed szembenézni önmagaddal.

Hidd el, az agyad készen áll, hogy kidobja a benne lévő „szemetet”, amitől szorongsz, és ami felszínre hozza a pánikrohamok sokaságát!

Hogy én, hogy éltem meg?- és gyógyultam ki a pánikbetegségből 4 hónap alatt, úgy hogy ma teljes, és boldog életet élek? Elmesélésem a történetem!

2010. Január 4. - Az első sokk

Minden egy képpel kezdődött, amit az agyam vetített ki. Alváshoz készülődtem, már félálomban voltam mikor a következő képeket vetítette ki az agyam.

Láttam magam, amint egy koporsóban a föld alá eresztenek. Rémisztő volt!

Rögtön kipattantak a szemeim, és megijesztettek a látottak. A pánikrohamnak ekkor még testi tünetei nem voltak.

Teltek a napok, és nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ez a kép, vajon mit akar jelenteni, mit akar közölni velem a tudatalattim. Féltem!

Ekkor kezdtek olyan gondolatok megjelenni a fejemben amiket nem akartam:

„Meg fogok halni”, „ Valami nagy bajom lesz”….stb

Akaratlanul is testi, szervi funkcióimra figyeltem. Úgy éreztem, hogy elveszítem önmagam, és testem feletti irányítást, és szétesem!

Elindult a káosz a testemben és a fejemben. Elkezdődött….

2010. február 4. Az első roham

Az első pánikroham a buszon jött rám, épp munkába igyekeztem. Nyugalmi állapotban, egyik pillanatról a másikra, bumm! Zsibbadás, szívszúrás, remegés, szapora pulzus, a tüdőm nem kapott elég oxigént. Azt hittem itt a vég!

Remegő testtel léptem be a munkahelyemre. Irány az üzemorvos!

A vizsgálatok alapján a Doktor nő egyértelműen megállapította, hogy ez csak egy pánik roham, nincs semmi bajom. Nyugtatgatott! Erős nyugtatót kaptam. Lórúgásként hatott.

A Doktor nő tájékoztatott, hogy a rohamok és a velejáró tünetek egyre sűrűbben fognak jelentkezni! De van mód a betegség kezelésére, gyógyulására. Ez nem más, mint a relaxációs tréning. 12 alkalom, 12 hét, egy olyan technikát sajátíthat el az ember, amivel kezelni lehet ezt a betegséget-mondta!

(Hatásáról bővebben lent olvashattok.)

2010. február 6. A második roham

Elfogott a félelem, hogy ez a betegség bárhol és bármikor rám törhet. Egyre nehezebben kezeltem!

Kezdtem megijedni a saját gondolataimtól! Halálfélelmem volt!

Nem nagyon mertem beszélni erről senkinek, tudta a környezetem, hogy van ez a betegségem, de mélyebben nem avattam be őket.

Úgy tűnt a Doktornőtől kapott erős nyugtató egyre jobban a barátommá vált, csak akkor szedtem be, ha a roham tünetei jelentkeztek. De azt már az elején tudtam, hogy nem szeretnék gyógyszerfüggő lenni! Gyógyulni akartam!

A napok, hetek teltek. Voltak jobb, kevésbé jobb és szörnyű napjaim. A külvilág fele erősnek próbáltam magam mutatni, de belül szörnyen féltem!

Az köztudott tény, hogy gondolatainkkal, érzéseinkkel teremtünk, és ez még jobban megijesztett. Bizonyára hallottátok már ezt a mondatot:” A gondolatok dolgokká válnak!”

Február végén úgy döntöttem, hogy meg szeretnék gyógyulni, ebből elég volt! Muszáj megoldanom ezt a problémát, így nem lehet teljes életet élni, félelemben….

„Különben is miért cipel bárki olyan terhet az életben, amit nem akar!”

2010. március 13. – Relaxációs tréning

Elkezdtem a Doktornő által javasolt tréninget, és úgy tűnik ez volt életem legjobb döntése.

12 hét, 12 alkalom. Megváltoztatta az életemet, és ezért hálás vagyok Önmagamnak, és a Doktor nőnek is, aki átsegített engem ezen a nehéz időszakon.

A tréning során hatalmas önismeretre tettem szert, szembenéztem önmagammal, a gyengeségeimmel, a félelmeimmel. Csak rólam és az érzéseimről volt szó. Hirtelen céljaim lettek, megismertem ki is vagyok valójában, és hogy mit akarok az élettől. Ez örömmel töltött el!

Ahogy teltek múltak a hetek, egyre izgatottabban vártam minden egyes alkalmat, kezdtem szembenézni a valósággal, hogy milyen csodálatos az élet, mennyi csodával van teli, és mennyi mindennek örülhetnénk, ehelyett mindig sopánkodunk.

Most már többször voltam jobban, mint rosszabbul, viszont a pánikrohamok nem szűntek meg, csak csökkentek.

2010. április 15.- 6.alkalom a relaxációs tréningen-
A katarzis

Ez a hét szörnyű volt, majdnem minden nap rosszul voltam. Pulzusszámom, és a vérnyomásom az egekben! Kezdtem komolyan megijedni, ha ez sokáig folytatódik, valami komoly betegségem lesz.

Azon a héten, csütörtökön is mentem a relaxációs tréningre, és megtörtént a nagy áttörés!

Relaxált állapotban az agyam kivetített egy gyerekkori emléket, amire nem emlékeztem, mert nem emlékezhettem, mivel 2 éves koromban történt a bölcsődében.

Avval mindig is tisztában voltam, hogy a bölcsődében biztos történt velem valami. Az elmúlt években, ha elmentem a bölcsőde előtt, a gyomrom egy gombócba ugrott. Valami nem stimmelt. Szüleim nem tudtak segíteni a válaszadásban, viszont azt ők is sejtették, hogy valami történhetett akkor velem, mert abban az időben kerek 8 hónapig nem szólaltam senkihez.

És most megtört a jég!

Az agyam kivetítette a teljes filmet, mint egy moziban, és nekem végig kellett néznem.

Félelmetes volt magam látni 2 évesen.....

A történet a következő volt: 2 évesen egy szörnyen megalázó helyzetben találtam magam. Akkora félelmen mentem keresztül kisgyerekként, amit egyetlen gyermeknek sem szabadna átélnie. Az agyam elmentette nagyon mélyre ezt az érzést, és most 22 évvel később a felszínre hozta! Miközben néztem a saját filmemet, újra átéltem a velem történteket. Belül remegtem, sírni tudtam volna, a hangom elcsuklott.

A Doktornőnek csak nehezen tudtam átadni az „élményt” amit tapasztaltam.

Kibeszéltük, megbeszéltük, és megállapította, hogy ez volt az a bizonyos elfojtott érzés, ami a szorongást/ a pánikrohamot előidézte, hisz ezeket mindig a múltban kell keresni!

Hirtelen olyan energiák szabadultak fel, amit álmomban sem hittem volna.

2010. április 16.- A második Szülinapom

Reggel mikor kinyitottam a szemem, hatalmas könnyedség járta át a testemet. Csak én voltam, én és a gondolataim, amik tisztábbak nem is lehettek volna. Leírhatatlan érzés, mintha egy hatalmas sziklától szabadultam volna meg. Azt mondják az emberi lélek 21 grammos, na most akkor az enyém eddig a duplája volt, és most érzem, hogy milyen szabadnak lenni. Idézem napló bejegyzésem, amit ezen a napon írtam reggel:

„Imádom ezt a könnyedséget, minden a helyére került! Az agyam kidobta a szemetet, és minden megváltozott. Kisütött a nap, nincs egy árva jele sem a szorongásnak. Tökéletes harmónia, tökéletes egyensúly. Nem félek többé.

Meggyógyultam!”

2010. május 26. Az élet szép!

Az élet még mindig szép, már csak egy alkalom van vissza a relaxációs tréningből. Életem egyik legszebb időszaka volt. Magabiztos, erős ember lettem, aki tudja hogy hova és merre halad az életben, és mindezt boldogan teszem.

És, hogy a pánikroham jelentkezett-e azóta? 3 betű: NEM!

Ezt kívánom mindenkinek, Neked is, hogy találd meg a lelki békéd, és mindezt Te tedd!

Tudd, hogy mindig te irányítasz, és képes vagy leküzdeni a betegséget, ha valóban akarod!

„Mi a legfontosabb célod az életben?

Az hogy mindig és mindenkor jól érezd magad, semmisem fontosabb ennél!”

Azt akarom, hogy jó érzés legyen élni, és szerintem Te is ezt akarod!

„Úgy nézz magadra mindig, ahogy egy csodára illik-, mert minden ember egyedi és különleges! „