A relaxációról röviden:

Napjaink felgyorsult életritmusában, az információözön, a teljesítménykényszer, a stressz szorításában egyre kevesebb idő jut a lazítás, pihenés természetes formáinak. Ezzel párhuzamosan azonban nő az igényünk valamiféle könnyű és gyors megújulás, regenerálódás iránt. A relaxációs technikák ebben kívánnak segítségünkre lenni, népszerűségük tehát méltán növekszik.

Általában a tanulási folyamat végére kialakul egy olyan relaxációs készség, amely folyamatos gyakorlás mellett az egyén élete végéig megőrizhető, bárhol és bármikor alkalmazható. Egy technikát sajátított el rejtett tartalékainak, belső energiájának mobilizálására.

A relaxáció latin eredetű, jelentése: „elengedni a rabot”, vagyis megszabadulni mindattól, ami rabságban tart bennünket, felszabadítani a feszültség által megkötött erőket, s szabad utat engedni a testi-lelki regenerálódás és a szellemi kibontakozás folyamatának.

A konfliktus, a szorongás, a félelem, a teljesítményhelyzet stb. az egyént valamilyen megküzdésre készteti, amely folyamat a szervezet szintjén, mint stressz-reakció zajlik le. Ennek elemei mindenki számára ismertek; többek között a vázizomzat fokozottabb tónusát, mintegy „ugrásra kész” állapotát idézi elő. A stressz folyamat általában az emberi életből nem küszöbölhető ki, túl gyakori jelenléte vagy túl hosszú fennállása azonban megbetegítő tényező. Kívánatos tehát, hogy az egyén életritmusában a regenerálódást szolgáló tevékenység stabil helyet kapjon és viszonylag rövid időközönként ritmikusan ismétlődjön.

Minden ember képes izomműködéseit valamilyen szinten irányítani, hiszen mozgásaink, cselekedeteink ezen alapulnak. A relaxációs gyakorlat során az izomzat lazítása, illetve a lazulás „engedése” a feszültségmentesítési folyamatot a vázizomzat felől indítja el. A relaxáció legközvetlenebb hatása a szorongáscsökkentés, a konfliktusok, a stressz, a terhelések stb. alacsonyabb feszült-ségszinten való elviselése, a test és lélek regenerációja.

Az önpercepció és az önkontroll fejlődése, illetve az önbizalom korrektív megélése nyomán jelentős mértékben erősödik az egyén önbizalma, fokozódik döntésképessége. A „rendíthetetlen nyugalom” birtokában a problémák, konfliktusok megoldása terén hatékonyabbá válik. Értelmi képességei is töltekeznek a relaxáció gyakorlása során, amennyiben koncentrációs és megjegyző képessége fokozódik, kreativitása kibontakozik.